Piroska és a farkas

Piroska és a farkas

Egy kellemes nyári napon, amikor a kertben csiripelnek a madarak, és a nap hétágra tűz le a pázsitra, Piroska áll a konyhában, és csak bámul kifelé az ablakon. Milyen jó is lenne a kertben napozni! Gondolja magában, amikor a kezében lévő répát szeleteli fel egy éles késsel. Ám a napozás helyett most anyunak kell segíteni az ebéd elkészítésében.

Miután a leves hozzávalóit alaposan megtisztította, és megmosta, beledobálja a fazékba, ahol már a csirkehús puhul. Megint visszafordul az ablakhoz, és csak bámul kifelé. Eszébe jut, hogy amikor ilyen kellemes idő van, mindig kint tölti az idejét, csak fekszik a napon pucéran, és élvezi a nyár jótékony hatását. Néha persze ennél is jobban élvezi, mert ilyenkor titkon mindig megsimogatja a punciját, amitől oly kellemes érzés járja át a testét, amikor az orgazmus eléri őt.

– Jaj, kislányom, ne ábrándozz már megint, inkább segíts nekem még egy kicsit, hogy időben kész legyen az ebéd.
– Jól van anya, mit csináljak?
– A salátát kellene még elkészíteni, tudod, az uborkasalátát.
– Mit kell vele csinálni?
– Felszeleteled vékonyra, megsózod, és rá kell tenni az öntetet, hogy összeérjen az íze.

Piroska kiveszi a hűtőből az uborkákat, majd megáll egy pillanatra, és lenéz a kezében tartott hideg zöldségre, ami arra emlékezteti őt, hogy milyen régen volt már fiúval. Persze ez nem is csoda, hiszen ahol ők laknak, az távol van a falutól, ahol ritkán járnak az emberek, és a fiúk sem mernek eljönni hozzá, mert ahhoz a régi temetőn kéne átmenni, ahhoz meg nincs bátorságuk. Anyu miatt meg ő nem mehet el, legfeljebb bevásárolni, ám hosszabb időre soha nem engedi el.
Ahogy az uborkákat markolja azt mérlegeli, hogy vajon a vékonyabb vagy a vastagabb lenne jobb. Amíg ezen tanakodik, leül az asztalhoz, hogy hozzálásson a felszeleteléshez. Vékony legyen, mondja neki mindig anyu, és ő igyekszik eleget tenni a kérésnek, ezért sokáig tart ez a folyamat.

Ül az asztalnál, előtte a két zöld ubi, ám az ő gondolatai már messze járnak. Piroska két nagy faszt lát maga előtt, amit mindjárt fel fog szeletelni. Kezébe veszi az egyiket, majd levágja a végeit, és az éles késsel meghámozza az egyiket. Minél több héjat vág le róla, annál síkosabbá válik a kezében, amikor beléhasít egy gondolat. Mi lenne, ha… Arra gondol, hogy ha ezt az uborkát bedugná a puncijába, akkor vajon elélvezne-e? Szereti, ha átjárja ez az érzés, és most még a gondolatba is beleremeg, érzi, ahogy a csiklója bizseregni kezd.

Anyu a pult mellett serénykedik, felé se néz. A kezébe veszi a meghámozott uborkát, majd az asztal alá rejti, a másik kezével feljebb húzza az amúgy is rövid szoknyáját, és a zöldséget odaérinti. Egy enyhe nyomás, mire az uborka könnyedén belecsusszan a már amúgy is izgatott és nedves résbe, amit egészen addig nyom befelé, amíg csak bírja. Hú, ez nagyon jó. Gondolja magában, ám ami kifejezetten felizgatja, az az, hogy jéghideg, és ettől még kellemesebbnek érzi. Csak anyu észre ne vegye!
Amikor elengedi a végét, az egy kicsit kijjebb csúszik, ám a combjait összeszorítva megint teljesen benne van. Ezután a kezébe veszi a kést, és hozzálát, hogy a másikat felkarikázza, ahogy azt kell. Eközben a combjait hol összeszorítja, hol ellazítja, ilyen módon a puncijában lévő zöldség lassan ki-be jár benne.

Mire a szeletelés végére ér, őt már az orgazmus kerülgeti, csak pillanatok választják el attól, hogy elélvezzen.
– Hogy haladsz? – kérdezi tőle anyu, mire ő megrezzen.
Csak nehogy megforduljon!
A kés csattogása a vágódeszkán már nem hallatszik, csak a csend, és a benne remegő orgazmus. Nem várhat vele, benyúl a szoknya alá, és ahogy a combjait ellazítja, az uborka egyszerűen a markába csusszan. Most még síkosabb, mint előtte, de nem akar lebukni, így hát azonnal hozzálát, hogy felszeletelje azt is.
Ebben a pillanatban anyu megfordul, és a kezében lévő tálat leteszi elé az asztalra.
– Ebbe tedd bele, ha kész vagy!
– Jó – mondja remegő hangon. – Mindjárt kész van.
Amikor Piroska elkészül, körülnéz a konyhában, majd megkérdezi az édesanyját.
– Tudok még valamit segíteni?
– Nem Drágám, most már csak meg kell főni a levesnek, és máris ebédelhetünk.
– Jó, akkor én addig a szobámban leszek.
– Menj csak, majd szólok, ha jöhetsz.

Piroska felmegy az emeletre, majd be a szobájába. Eszébe jut, hogy milyen jó volt az ubival, csakhogy ő még most is fel van izgulva, jó lenne befejezni, amit elkezdett.
Ledől az ágyára, majd a szoknya alatt megérinti magát, ami most sokkal furcsább, mint máskor. Síkosnak érzi a punciját, ám egyben ragacsos is, ami az ubi miatt lehet, ezért úgy dönt, hogy megmosakszik.

A fürdőben a kellemesen langyos víz alatt hozzálát, hogy alaposan lemossa magáról a ragacsosságot. Beszappanozza a kezét, és beledörzsöli a puncijába, ami most még az eddigieknél is sikamlósabb, ám ezzel együtt nagyon élvezetes.
Már majdnem a csúcsra ér, mikor az ajtót kívülről megkopogtatják.
– Itt vagy Piri?
– Igen anyu, mindjárt kész vagyok.
– Öt perc és kész az ebéd, igyekezz.
– Jól van, máris megyek.

Két perccel később ismét az ágyán heverészik, és még most is magát simogatja, mert nem tud betelni azzal az érzéssel, amit az uborka okozott neki, és mert még mindig kielégületlen.
Az izgató gondolat hatására ismét elindul a keze, hogy megsimogassa magát, amikor kinyílik a szoba ajtaja, és anyu néz be hozzá. Csak egy pillanat kellett neki, hogy felugorjon az ágyról, hogy anyu ne lássa meg. Egy pillanat alatt magára ölti a szoknyáját, és a felsőjét, ami alig takar belőle valamit.

Amikor befejezik az ebédet, mindketten jóllaktak, anyu a kávéját kevergetve így szól Piroskához.
– Készítettem a nagyinak is ebédet, megtennéd, hogy elviszed neki?
– Persze, szívesen, úgyis rég láttam már a nagyit.

Piroskának az jár a fejében, hogy végre tud majd egy jót maszturbálni, amíg az erdőn keresztülmegy. Ott tényleg nem járnak emberek, senki nem fogja őt megzavarni az élvezetben.
Magára ölti a kis piros kabátját, belebújik a cipőjébe, majd a kezébe veszi a kosarat, amit anyu már gondosan elkészített.
– Aztán vigyázz ám magadra – mondja neki az anyja, amikor elköszön tőle.
– Ugyan, anyu. Mi bajom lehetne, hisz tudod, hogy nem jár arra senki.
– Persze, persze, de mégis jobb, ha óvatos vagy, mintha meglepetés ér. Sötétedés előtt legyél itthon!
– Igyekezni fogok.

Piroska vidáman sétálva távolodik a háztól, ahol az édesanyja még mindig integet neki. Olyan, mintha valami hosszú útra menne, és sokáig nem látják viszont egymást, de ez nem igaz, hiszen minden alkalommal ilyen hosszan búcsúzik a lányától.
Piroska már elég messze jár, ahonnan már nem látszik a házuk, mert az erdő fái mindent eltakarnak. Ahogy egyre beljebb megy a fák közé, megérkezik ahhoz a kis tisztáshoz, ahol már annyi időt töltött. Ez a kedvenc helye az egész erdőben. Amikor csak teheti mindig eljön ide, mert itt még nincs túl sötét, de nem is ér idáig a napsütés, amolyan mesebeli hely, ahol nyugodtan hódolhat a szenvedélyének.

Amikor egy fa tövében elhelyezkedik, a mohára terített piros kabátján, felhúzza magán a pici szoknyáját, és lágyan megsimítja a punciját. Kellemes bizsergés járja át a testét, ahogy minden egyes érintéssel ez az érzés fokozódik. Szereti kényeztetni magát, és hosszan tartóan játszik az érzékeivel. Nem annyira az orgazmus miatt teszi, mert az csak egy perc, ám ha hosszan tart, ha csak majdnem élvez el, akkor a gyönyör hullámai sokáig vele maradnak. Így tesz most is.
Csak az ujjai hegyével simít végig a csiklóján, élvezi, ahogy ettől megremeg a belsője, ahogy az idegvégződések továbbítják az impulzusokat az agyáig, hogy ott gyönyör formájában jelenjen meg. Amikor csak teheti, hosszan élvezi ezt a játékot, ám most erre nincs idő, mert dolga van. Megelégszik azzal a néhány perccel, ami most a rendelkezésére áll, ezért csak arra koncentrál, hogy elélvezzen, aztán folytassa az útját a nagyihoz.

Már egészen közel jár a csúcshoz, amikor megpillantja az idegen alakot, aki egy fa mögül nézi őt. Piroskát felizgatja, ha valaki meglesi, amikor, masztizik, ahogy most is. Ettől az élménytől felgyorsul a szívverése, a kezei egyre gyorsabban járnak, mikor az idegen kilép a fa mögül és egyenesen hozzá közelít.
Az idegen nem titkolja, hogy kileste őt, ahogy közeledik hozzá a markában tartott farkát úgy rángatja, mintha le akarná tépni. Piroska megrémül, mert az idegen annyira csúnya, olyan torzonborz, mintha valami mesefigura lenne. Az ősz haja, ami inkább szürke, egybeolvad a szakállával, ami hosszan lelóg, majdnem eltakarja a mellkasát. A léptei szinte döngenek az erdő talaján, és amikor megáll Piroska előtt, akkor látja igazán a méreteit. Hatalmas, mint valami óriás.
– Szia kislány.
– Szia – mondja ő is megszeppenten.
– Mit szólnál hozzá, ha most alaposan megbasznám az illatos kis pinácskádat?

A folytatást, és még számos írásomat olvashatod a Szex Blog oldalon!